Menü

Kiemelt témánk

Feliratkozás


03_Depositphotos_272965102_xl_2015.jpg
Forrás: ITB

Vannak mániáim, és azért akad köztük jó értelemben vett is. Az egyik ilyen az oktatáshoz kötődik, nevezetesen az egyetem és az ipar együttműködésével kapcsolatos.

Egy pszichológus (vagy mentor) biztos kielemezné ennek a nagyfokú odafigyelésnek, érzékenységnek az okát. A szüleim pedagógusok voltak, a csupa nagybetűs értelemben vett pedagógusok, így a tisztelet az oktatók felé belém égett. Ugyanakkor láttam azt is, hogy a szüleim egyfajta „burokban” éltek, ami nyelvészek esetében talán megengedhető. De hát én „elfajzottam”, a reál világban kötöttem ki, de azért érezhető volt az egyetemen, hogy amit ott tanítanak, nem arról szólnak a mindennapok az informatika világában. Persze egy tudományegyetemtől ez nem is volt primer módon elvárható (akkoriban), de a szemléletet, a gondolkodásmódot belénk oltották. És talán ennek is köszönhető (no meg annak, hogy szakújságíróként folyamatosan képezni kell(ett) magamat), hogy makro szinten nem igazán tudnak „megvezetni” ICT-fronton. Ugyanakkor hallgatóként nagyon frusztrált engem (és szinte mindenkit), hogy nem igazán tudtunk semmi tapasztalatit arról, mi történik kinn az iparágban. Én meg utálom a diszkomfortos helyzeteket. Így az egyetem mellett, az utolsó két évben elmentem „tizennyolcórázni” egy kutatóintézetbe, hogy megtudjam, mi vár rám friss diplomásként. Megtudtam. És még inkább vártam, hogy végzés után immár full time dolgozhassak.

Aztán amikor szektorváltóként átültem az ICT-média világába, megtapasztalhattam az egyetemek és az informatikai iparág közti együttműködés hiányát és annak a mértékét, az arra való igényt, no meg a lehetőségeket. Mindezt testközelből szemlélhettem, és nemcsak egy egyetem vonatkozásában, hanem szinte mindenhol, ahol informatikai képzés folyik, Budapesten és vidéken egyaránt. És láttam azt is, hogy mennyire „nyomul(ná)nak” a tech cégek, és érzékeltem az egyetemek eltérő nyitottságát is, akár egy adott karon belül is.

A magam részéről, médiaoldalról én is szerettem volna (és mind a mai napig szeretnék) ezen a helyzeten segíteni, értelemszerűen a kommunikáció felől közelítve. Épp ezért csináltuk meg anno az ITBRIDGE magazint, melynek az volt a feladata, hogy kommunikációs hidat építsen az általunk már évek óta megszólított, sikeres jelenbeli ICT-menedzserek és a hallgatók, vagyis a jövendő ICT-menedzserei között. Hiszen láttuk, hogy előbbiek nem tudják rendszeresen, megfelelő formában elérni az utóbbiakat, utóbbiak pedig nem ismerik kellő mértékben az előbbieket. Vagyis van egy rés, vagy még inkább űr a folyamatban. Szakadék a két part között. Márpedig ilyenkor vagy hidat építünk, vagy zuhanunk. Mi az építkezés mellett döntöttünk, és sok éven át publikáltuk az ITBRIDGE magazint. Be kell valljam, hogy a visszajelzések, piackutatások alapján egyértelmű volt, hogy imádták a lapot a hallgatók, nem beszélve a szerkesztőségről, igazi szerelemprojekt volt ez a magazin számunkra. De azt is látni lehetett, hogy a gazdasági helyzet folyamatos változásával, a fokozódó informatikai munkaerőproblémák eszkalálódásával, és a cégek „ébredésével”, miszerint igenis közelebb és közelebb kell menni az egyetemekhez, célszerű volt a legfontosabb elemeket egy magasabbra szintre emelni, és áthelyezni a core magazinba, az ITBUSINESS-be.

Most már eljutottunk oda, hogy kommunikációs szempontból nincs szükség arra, hogy evangelizáljuk az egyetemek és az ipar közötti együttműködés szükségességét. Ez ma már alap. Axióma. Ugyanakkor már látszanak azok a veszélyek is, amelyek ezeknek az együttműködéseknek „köszönhetők”. Ilyen például az, hogy mivel a tech cégek többsége valamilyen formában betette a lábát az egyetemekre, így nem egyszer megpróbálják még végzés előtt elcsábítani a hallgatókat. És nemcsak egyetem melletti munkavégzésre, bár sokszor nem ezzel a szándékkal indul a közös projekt. De gyakran mégis ez a vége. Hosszú távon szerintem igencsak káros és vissza is üt(het) az elcsábuló hallgató vonatkozásában. Persze vannak „türelmesebb” ICT-cégek, akik a már kész, friss diplomások között szeretnének válogatni, s naná, hogy minden egyes cég pontosan ugyanazt a tíz hallgatót szeretné megszerezni, akik abban az évfolyamban a legkiválóbbnak bizonyultak. S akkor még ott vannak a különféle iskolaszövetkezetek, no meg a fejvadászok, akiknek az egyetemek kiváló vadászterületnek bizonyulnak.

Sok évvel ezelőtt még nem gondoltam volna, hogy az egyetemek és az ipar együttműködése témakörnek lesznek majd ilyen folyományai. Pontosabban ennek a mértékét nem láttam. Személyiségjegyemből adódóan, professzionalista létemből fakadóan hiszek abban, hogy a szakmát meg kell tanulni, méghozzá minél magasabb szinten, s nem szabad az egyetemekről elszipkázott, „félkész” emberekkel enyhíteni a pillanatnyi ICT-munkaerő problémákon. Ugyanakkor arra is vannak jó példák, hogy néhány diploma előtt levadászott, kiemelkedő képességű hallgató akár nemzetközi szintű karriert is befutott.

Azt tisztán látom, hogy nincsenek könnyű helyzetben az informatikát oktató egyetemek vezetői: hogyan oldják meg azt a kettős feladatot, hogy nyitottak, együttműködőek legyenek a tech cégek irányába a hallgatók minél sokrétűbb, gyakorlati és naprakész tudással való felvértezésükben, és ezzel párhuzamosan miképp érjék el azt, hogy a hallgatók diplomával a zsebükben távozzanak az egyetem kötelékéből. Nem egyszerű feladat egyetemi közegben piaci aggyal is gondolkodva működni, magas színvonalon oktatni. Az, hogy mindez eddig hogyan sikerült és miképp működtethető akár nagyobb volumenben is, kiderül címlapos összeállításunkból.

Karrierszkenner

Kíváncsi, hol dolgozik egykori kollégája, üzleti partnere?
Szeretné, ha az ön karrierjéről is hírt adnánk?

Böngésszen és regisztráljon!

Jelenleg 2074 személy szerepel adatbázisunkban.
Az utolsó regisztrált:Kisgergely Kornél

A legkeresettebb emberek:

Cégszkenner

Melyek az ict-iparág legfontosabb cégei?
Melyek a fontosabb felhasználók más iparágakból?

Regisztrálja cégét Ön is!

Jelenleg 4960 cég szerepel adatbázisunkban.
Az utolsó regisztrált:EcoSim Kft.

A legkeresettebb cégek: