Center

Ádám Csongor, NISZ
Ádám Csongor, NISZ
Forrás: ITB
Egy államigazgatási projekt tanulságai

Pontos igényre jó választ adni

Már egy bő fél éve működik a VIKI, a központi kormányzati videokommunikációs platform. Ez a projekt mintegy dióhéjban mutatja meg, hogy miért nem lehet mindig kész kereskedelmi megoldásokat alkalmazni az államigazgatásban, de azt is, hogyan lehet időtálló rendszereket kifejleszteni – mondja Ádám Csongor, a NISZ fejlesztési ágazati igazgatója.

– Milyen speciális igények tették szükségessé, hogy egyedileg fejlesszék ki a közigazgatási videokonferencia-rendszert?

– A videokonferencia tipikusan olyan megoldás, amely számtalan gyártótól beszerezhető, így elsőre valóban érthetetlennek tűnhet, miért kellett erre egyedi fejlesztést indítani. Ám a VIKI esetében a felhasználói és felhasználási kör, vagyis a bíróságok és a távmeghallgatás, egészen különleges elvárásokat támasztott. Hogy csak a biztonsággal kapcsolatosakat emeljem ki, a kommunikáció titkosított csatornán folyik; a rendszer központilag, titkosítva tárolja a videókat, amelyeknek a sérthetetlenségét is biztosítani kell; kifinomult jogosultságkezelésre van szükség; vagy éppen garantálni kell a védett tanúk biztonságát.

– Milyen alapelveket tartottak szem előtt a fejlesztés során?

– Mindig is azt vallottuk, hogy konkrét igényekre is olyan platformot hozzunk létre, amelynek képességeire a közigazgatás többi szereplője is tud építkezni. Egyértelmű célkitűzés volt, hogy a VIKI kapcsolódjon a már működő állami videokonferencia-rendszerekhez és biztosítsa közöttük az átjárást. Ami a szolgáltatásokat illeti, az alapcél a bírósági távmeghallgatások lebonyolítása volt, de a funkciók között már a kezdetekkor szerepelt a normál videokonferencia vagy a videostreaming is. Így aztán most nemcsak a bíróságok és a büntetésvégrehajtás használja, hanem például a kormányhivatalok is, földrajzilag távol lévő résztvevők közötti értekezletek tartására.

– Van esetleg lehetőség arra, hogy minden közigazgatási dolgozó számára elérhetővé tegyék a rendszert?

– Technológiai szempontból nem lenne akadálya, de a rendszer komplexitását figyelembe véve egyszerű kétszereplős beszélgetések céljára szerintem felesleges. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne kerülhetne szóba a platform bővítése, kiterjesztése. Ahogy egyre több tapasztalat gyűlik össze a felhasználási szokásokról, úgy kell majd megvizsgálni a továbblépés lehetőségeit, akár a technológiát, akár a funkcionalitást illetően.

– Jelentkeztek már új igények?

– Igen, és mi ennek nagyon örülünk, mert azt jelenti, hogy használják a rendszert. A kormányhivatalok kérték, hogy videokonferencia közben lehessen jelezni, ha valaki hozzá akar szólni a beszélgetéshez. A bíróságok pedig szeretnék a videókat annotálni, vagyis adott pontokhoz később visszakereshető megjegyzéseket fűzni.

– A VIKI létrehozása milyen tanulságokkal szolgálhat a jövőbeni projektek esetében?

– Az első az lehet, hogy meg kell találni azt a kellő méretű és jelentőségű igényt, amire már érdemes fejlesztést elindítani. A második, hogy ha már belevágunk egy központi rendszer fejlesztésébe, akkor a végeredmény legyen minél nyitottabb, hogy újonnan felmerülő igények kielégítését is lehetővé tegye. A VIKI esetében az is nagy jelentőséggel bírt, hogy a jogszabály-alkotás lépést tartott a fejlesztéssel: mire készen lettünk a rendszerrel, megjelentek azok a belső utasítások is, amelyek a bíróságokon szabályozták, esetenként kötelezővé tették a használatát. Azt tudnám mondani, hogy azok a közigazgatási fejlesztési projektek lesznek sikeresek, ahol a jól kiválasztott technológia valós problémára ad használható választ, miközben a felhasználók is kellően motiváltak abban, hogy a megoldást elkezdjék használni.