Vezércikk

03_network_world.com.jpg
Forrás: ITB

Akvizíciós cunami

Ülök a már majdnem kész magazin előtt és azon töprengek, hogy a sok releváns téma közül melyik mellett tegyem le a voksom, mihez írjak felvezetőt. A nagy válogatás közepette ömlenek rám a hírek, köztük egy újabb akvizíciós bejelentés is, és mintha mindent kisöpörtek volna az agyamból, rápörgök a témára. Rájövök, hogy egy ideje már a gazdasági életet eluraló akvizíciós hullám foglalkoztat leginkább. Persze nemcsak maga a tény, hogy épp ki és mit vásárolt fel, hanem az okok, a következmények, a piaci átrendeződések és a rengeteg megoldandó cégvezetési és HR-feladat. No meg az, hogy ez a sok felvásárlás milyen hatással lehet a mi médiabizniszünkre.

Láttam már nem egy akvizíciót, közelebbről, távolabbról, egyet magam is átéltem. S most, hogy a pénzügyi szférában, az energetikai szektorban, a média világában vagy az ICT-szegmensben bőséggel zajlanak akvizíciók, érdeklődve figyelem, ki hogyan viselkedik ebben a helyzetben. Aki akvirál, annak az attitűdje érdemben egyértelmű. Akit felvásárolnak, ott már sokkal szofisztikáltabb szituációk fordulnak elő. Vannak olyanok, akik az üzleti élet természetes velejárójának tekintik, hogy kialakulhat ilyen helyzet a cég életében, mert a piaci környezet ebbe az irányba változik, vagy a tulajdonosi kör kerül olyan élethelyzetbe, amelyre az akvizíció jelentheti a megoldást. Talán ez az az eset, amikor a céges gyermektől való elszakadás a leginkább zökkenőmentes. De vannak olyan helyzetek is, amikor a cégvezetés nem felhőtlenül boldog, hogy addigi függetlenségét szögre kell akasztania, s frigyre kell lépnie valakivel. Hiszen azok az érzések – felelősség, félelem, féltés, öröm, büszkeség, gondoskodás és még sorolhatnám –, amiket táplált a céges gyermekkel kapcsolatban, részben vagy egészben elmúlnak vagy jelentősen átértékelődnek.

Azt is érdemes megfigyelni, hogyan viselkednek a menedzsment tagjai és a dolgozók az akvizíciós folyamatban. Sokszor látni, hogy felüti fejét a bizonytalanság, és eluralják a céget a változással kapcsolatos találgatások, míg a munka kisebb elánnal folyik. Persze van, aki ebben az ex-lex állapotban nagyon is akar bizonyítani, mert jól tudja, hogy ha két céget összetolnak, akkor a hasonló posztokon nem feltétlenül akarnak mindenkit megtartani. S ugye ott vannak még a portfóliók összefésüléséből adódó redundanciák is, és lehetne még sorolni, mi minden okoz egyeseknek bizonytalanságot, míg másoknak mindez hogyan teremt új lehetőséget. Eközben persze ott van a többi piaci szereplő is, akik ilyen helyzetben igencsak figyelnek a hírekre, az akviráló és akvirált cégekre, és megpróbálják a legjobbat kihozni saját maguk számára üzleti lehetőségben, új ügyfelek megszerzésében, vagy így próbálnak potenciális munkavállalókhoz jutni.

Mindenesetre szép cégvezetői, cégtulajdonosi feladat egy akvizíció levezénylése, s nem ér véget azzal, amikor már kialakul az összeolvasztott cégek „org chart”-ja, hiszen még az esetlegesen eltérő céges kultúrákat is össze kell integrálni. De legtöbbször a cégek nincsenek felkészülve az összeolvadásra a szervezetfejlesztés oldaláról. Van feladat bőven, és nekünk is generálódik gazdagon a téma mind ICT-oldalról, mind pedig HR-oldalról. S nemcsak újságírói szinten, hanem sales oldalról is. Hiszen mi is tudjuk, hogy 1+1 ritkán nagyobb egyenlő 2-vel. De azért bízunk magunkban, és megrögzött professzionalistaként a matekban is.